Spirodalom óra: világmegváltók és a megváltatlan világ

A bolsevizmus ott kezdődik, ha nem tartják be a törvényeket – emlékeztetett egyik korábbi művére, a Honderűre, nem titkoltan a mai viszonyokra is utalva. Annak megítélésére azonban Spiró nem vállalkozott, hogy megjósolja, a mai folyamatok hova tartanak, hiszen nincsenek haverjai sem a fideszesek, sem a szocialisták között. Azokkal a mai, leegyszerűsítő kijelentésekkel viszont vitába szállt, hogy a magyar választók többsége jobboldali érzelmű volna, egyáltalán, a bal- és jobboldali jelzők teljességgel kiüresedtek. A jelenben élő múltról sokkal több szó esett a Farkas Zoltán által irányított beszélgetésben, mint az irodalomról. Spiró igen érdekesen bontotta ki időnként merész nézeteit, akár az ókor, akár a XX. század történéseiről. Például, hogy az I. világháború nem 1918-ban, hanem 1922-ben ért véget az orosz polgárháborúval. Vagy még akkor sem, hiszen aligha véletlen: Kolcsak és Gyenyikin csapatai ugyanott harcoltak, ahol most az ukrán-orosz háború folyik. A Fogság és a Messiások szerzője kifejtette, hogy szerinte végső soron a nacionalizmus is vallás, az volt a marxizmus is, de nem jött be. Sok szó esett a sztálini Szovjetunióról, nem véletlenül, hiszen a könyvhéten jelenik meg Diavolina című kisregénye Gorkij életéről, akit nemrég MTA közreműködéssel megfosztottak attól, hogy utcanévként hirdethesse e páratlanul érdekes személy írói munkásságát. Ez a terror éveiben lehetséges értelmiségi magatartás ellentmondásait mutatja be: a világhírű író hajlandó volt kiszolgálni és támogatni Sztálin törekvéseit, hogy művésztársait – például Bulgakovot, Babelt, Sosztakovicsot – megmentse.

Mártonffy Dániel