130 éve született vitéz nádasi Tersztyánszky Ödön, a magyar kard- és tőrvívó sport kiemelkedő személyisége, kétszeres olimpiai és tizennégyszeres magyar bajnok, honvéd ezredes, polihisztor, aki fiatalon, 39 éves korában – alig egy évvel az 1928-as amszterdami olimpián történt egyéni és csapatgyőzelme után – a magyar olimpiai bajnokok közül elsőként, 1929. június 21-én egy tragikus motorbaleset következtében elhunyt. Heine verseit fordította németből, Dosztojevszkij egyik hőséről pszichológiai tanulmányt írt; ezen kívül jól rajzolt és fényképezett; s kitűnő lovas és céllövő is volt. Kortársai rendkívüli műveltsége és szerénysége miatt is tisztelték.
1890. március 6-án született Csákváron, a szarvasi gimnáziumban kezdte el a vívást, s tehetsége a pécsi hadapród iskolában bontakozott ki. 24 évesen került az I. világháborúba, ahol az orosz fronton kétszer is megsebesült, egyrészt a jobb karján, másrészt tüdőlövés is érte. 1916 júniusában fogságba esett és az egyik uráli (a permi határterületi) hadifogolytáborba vitték, ahol unásig gyakorolta a vívóiskolai elemeket. A fogságban kiválóan megtanult oroszul, németül és franciául is. Elhatározta, hogy megszökik, és megpróbál visszatérni háromezer kilométerre lévő hazájába. Ez kalandos módon, kínkeservesen, olykor marhavagonok hágcsóiba kapaszkodva sikerült, és másfél év fogság után 1918 tavaszán hazaérkezett. Eközben azonban súlyosan megsérült jobb karja, s emiatt megtanult bal kézzel írni és vívni. Bátor helytállásáért soron kívül századossá léptették elő, és az elsők között kapta meg a vitézi címet. A háború végén felgyógyulva mégis visszatért az olasz frontra, ahol Stromfeld Aurél volt a vezérkari főnök, a háború után a vezérkarába került személyügyi tisztnek, s szolgált mellette a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében is...
A magyar vívósport volt a legeredményesebb az olimpiai játékokon: a 177 aranyérem több mint egyötödét, 37-et a vívók szerezték. Ezen belül is a kardvívók jeleskedtek a legjobban 24 aranyéremmel. 1924 és 1964 között, vagyis négy évtizeden át mindig magyar sportoló állt a dobogó legfelső fokán. Az utódok közül Szilágyi Áron a londoni és riói olimpia után most nyáron Tokióban megszerezheti harmadik kard egyéni aranyérmét is.
Becenevén 'Precíz Ödön' a páston tudatos készüléssel, remek technikával, kiváló taktikai érzékkel és nagyszerű, folyamatosan fejlesztett fizikumával aratta sikereit. Személyében nemcsak az olimpiai bajnokot tisztelhetjük, hanem a nevelő hatású szakírót, elméleti szakembert és szervezőt is. Elsőként alkalmazta az edzésnaplót, versenytársai erősségeinek és gyengeségeinek részletes lejegyzését, valamint a versenyzők étkezési rendjét, hogy edzés vagy verseny előtt mit érdemes vagy szabad fogyasztani. Részt vett a vívószabályok nemzetközi fórumokon történő korszerűsítésében, sürgette a sportirodalom fejlesztését, a versenyek rendszerbe foglalását és a külföldi tapasztalatcseréket. Kiemelten sürgette a vidéki vívóközpontok fejlesztését, a fiatal vívók nevelését, az utánpótlás biztosítását. Cikkeket, tanulmányokat írt a sportszerű magatartás biztosítása érdekében, s a MAC versenyzőjeként mindezt a páston is bizonyította, hiszen szerénysége mellett kiemelkedő volt sportszerű magatartása is. A rajta esett találatot, még a vitathatóakat is, azonnal jelezte, még ha emiatt elveszítette az asszót, akkor is.
Amszterdamban jutott fel a csúcsra. A csapatversenyek során a magyar kardozók Petschauer Attila vezérletével visszaszerezték az olaszoktól a Párizsban elcsalt elsőséget. A közismerten bohém sportember öt ország válogatottjával küzdve, mind a húsz asszóját megnyerte. Két nap múlva, az egyéni versenyben viszont a két vetélytárs holtversenyt vívott a bajnoki címért. (Petschauer hiába szerezte meg az olimpiai kvalifikációt, mivel zsidó származású volt, nem akarták beválogatni az Amszterdamba készülő csapatba, és az mentette meg, hogy éppen versenytársa, Tersztyánszky Ödön, már a keret tagjának választva, kijelentette, hogy ebben az esetben ő sem utazik az olimpiára, sőt cinikusan hozzátette, hogy ősi nevét is Tetschauerre változtatja…) A tehetsége mellett rendkívül tudatosan vívó Tersztyánszky idegileg jobban bírta a küzdelmet, és 5:2-re győzött ösztönösen zseni vetélytársával szemben. Petschauert 1943-ban munkaszolgálatra hurcolták és kínozva, megalázva életét vesztette (lásd történetét Szabó István A napfény íze című filmjében!).
Tersztyánszky Ödön az amszterdami eredményhirdetést követve, 38 évesen összepakolta vívófelszerelését, s bejelentette, befejezi aktív sportpályafutását, ahogy mondta: "kardomat elteszem – örökre". Ugyanakkor a vívószövetség reformtörekvéseinek az élére állt, és úgy volt, hogy szövetségi kapitány, valamint a válogatóbizottság előadója lesz. A sors azonban közbeszólt... Katonai pályafutása egyre feljebb ívelt, az I. Honvéd Gyalogezred helyettes parancsnokává nevezték ki. 1927-ben 37 évesen ő lett a honvédség legfiatalabb alezredese. A halálos baleset is szolgálat közben, hadgyakorlatról hazatérve érte 1929 június 13-án. Egy motor oldalkocsijában ülve sofőrje egy szénásszekeret hirtelen kikerülve fának ütközött. Mindkét lábán súlyosan megsérült – és mint később kiderült végzetes belső sérüléseket is szenvedett – és nyolc nap múlva a János Kórházban meghalt, temetésén tízezren búcsúztatták a bajnokot.
* A kiadvány ára: 2.000 Ft (+ 500 Ft postaköltség) – megrendelhető: a mail@polvax.hu e-mail címen.
Üdvözlettel: Szentirmay László -- 1/235-0317
_________________________________________
