A geci-gate után

Egy hiteles demokratikus vezető nélkül nem megy...

Az eddigi egyik legérdekesebb beszélgetést hagyta ki az, aki február 11-én nem tudott eljönni a Kuncze Gáborral folytatott klubestre. Az aktuális geci-gate-től kezdve az uralkodó maffia szemérmetlen politikáján és a töketlen ellenzék bénaságán, illetve az új civil kezdeményezések amatőrségén keresztül kíméletlenül őszintén beszélt a kormányzati pozícióban és az SZDSZ frakció élén eltöltött évekről, elkövetett hibákról is. Dési János profi moderátor és a résztvevő más neves újságírók: Farkas Zoltán, Domány András kérdései elől sem tért ki, így számos olyan apróbb-nagyobb részlet is napvilágra került, amelyről nem igazán hallhattunk még a nézhető kicsiny ballib médiában sem. 

Egy fideszes ismerőse már 2012. februárjában mondta neki, hogy ha nyernek, kinyírják Simicskát. Aki a választások éjszakáján közvetlen barátaival külön asztalnál alkohol nélkül üldögélve fogadta az eredményeket, és letörve állapították meg, hogy most következik a harc. Simicska áprilisban leült Orbánnal, de minden bizonnyal nem tudtak megegyezni, mert ezután sorra rúgták ki a kormányzati pozíciókból az embereit. Habony pedig felkérte, hogy adja át média-birodalmát, de amikor erre nem volt hajlandó, sőt még leghűbb emberei is átálltak, akkor kirobbant belőle az évtizedekig visszafogott nyilatkozhatnék... Orbán alig egy hónapja egyértelműen közölte, hogy nem kapnak állami hirdetéseket, most pedig az RTL-kiegyezés után kiderült, még egy 5 %-os különadóval is sújtják őket.
Kuncze rámutatott: Simicska nem tud harcolni Orbánnal, mert ha bármi bizonyítékot kitesz az asztalra, ő is ugyanolyan börtönbüntetést kaphat. Persze nyilvánosságra tudná hozni a külföldre, így az off-shore paradicsomokba kisíbolt pénzeket, az elcsalt közbeszerzéseket, az erőszakkal megszerzett vállalatokat és az ezekből kiszedett pénzeket, valamint Orbán bankszámláit, de biztos hogy nem teszi meg. Megtanulta, hogy milyen módszerekkel dolgozott a Hír TV, s közölte velük, hogy mostantól megmutathatják a kormány hibáit, és támadhatják Orbánt és családját is, bár ez utóbbit gyorsan cáfolta. Megkezdődött Simicska cégeinek a lerohanása és egy ellen-vállalatbirodalom felépítése. Az elmúlt hónapokban Orbán embere, Garancsi István Garhartt Zrt-je elrabolta a Wing Zrt-től a számos közbeszerzést nyert Market Építőt. S egy kérdés során kiderült az a friss hír is, hogy egy másik "új barát", Mészáros Lőrinc leendő veje, egy 27 éves bölcsész lett a Duna Aszfalt vezére, s máris elnyertek egy több mint 3 milliárdos útépítési tendert a Közgép elől.
Az elmúlt években Orbán nagy problémája az anyagi függetlenség elnyerése volt, s erre hozatta létre Garancsiékkal a teljesen felesleges MET-et, amely már két éve is 50 milliárd forint osztalékot hozott nekik - ennyivel megrövidítve az MVM-et, s ezáltal a magyar lakosságot.
Orbán korábban Simicskával még egyenrangú volt, az új fegyverhordozók viszont már csak egyszerű beosztottak, strómanok. Arra a kérdésre, hogy a világ összes titkosszolgálata tudja-e hol van Orbán pénze, s miért is jár oly gyakran Svájcba, Kuncze sejtelmesen csak annyit mondott: lehet, hogy tudják. Mindenesetre az sem volt véletlen, hogy a szingapúri nagykövet az a Faragó Csaba lett, aki korábban még az ÁPV Rt. vezérigazgatója, majd az MVM elnöke is volt, s nem feltétlenül azért, mert olyan jól beszél "szingapúriul" vagy olyan nagy diplomáciai tapasztalata lett volna.
Az egykori liberális vezető szomorúan állapította meg, hogy ezeket a ziccereket a demokratikus ellenzék nem tudja (vagy akarja?) lecsapni, és tragikus, hogy ez a közhangulati kereslet a báránybőrbe bújt Jobbikot találja meg, amely mostanra már 25 %-ra tornászta fel magát, míg az MSZP csak 19 %-ot ért el, nem beszélve a kisebb pártokról. A DK az MSZP-ből vált ki, így velük nem lettek többen, az LMP-ről azóta sem derült ki, hogy kihez is áll közel és mit akar. Meglehetősen szkeptikusan beszélt a civil mozgalmakról, akik minden sarkon szerveznek egy tüntetést, és első nyilatkozatukban azt hangsúlyozzák, hogy kivel nem állnak szóba, ki ne jöjjön a színpadra... Üdítő kivételnek számított Gulyás Balázs és Vajda Zoltán által tíz napja szervezet tüntetés, amelyen az időközi veszprémi választások demokratikus jelöltje, Kész Zoltán is felszólalt. S nem jósolt nagy jövőt az általa is nagyra becsült személyiségek szervezte Demokratikus Kerekasztal számára sem, amely - a civilekhez hasonlóan - azt hiszi, hogy nem kell vezető.
Sajnálatos, hogy nincs igazi ellenfele Orbánnak, aki hitelesen lenne képes megszemélyesíteni az egész demokratikus ellenzéket, aki meg tudná fogalmazni az emberek elégedetlenségét. A politikát ugyanis meg kell személyesíteni. Nem volt véletlen, hogy 2012-ben, a sok kis létszámú tüntetés után október 23-án már 50-60 ezer ember volt ott az Erzsébet-hídnál, amikor tudni lehetett, hogy Bajnai Gordon vállalkozik az ellenzék vezetésére és programot hirdet. Bajnai valóban hiteles volt és tényleg reményt jelentett nagy tömegek számára, pláne hogy arról beszélt, hogy van esély és kész megteremteni az összefogás platformját és ernyőszervezetét. Azután persze két nap múlva már arról beszéltek, hogy a Gyurcsánnyal nem, az MSZP-vel nem, a Kuncze várjon a sorára... Abban reménykedtek, hogy az LMP-ben Jávor Benedekék átveszik a hatalmat és létrejön az MSZP nélküli összefogás. Ehelyett az MSZP-ben Mesterházy átvette a kezdeményezést, közölte, hogy közös programot írnak, amire meg Bajnaiék nem voltak hajlandók elmenni. Pártja Mesterházyt erőszakolta miniszterelnök-jelöltnek, pedig senki nem gondolta róla, hogy tudná vezetni az országot. Ahogy egyre többet szerepelt a kampányban, úgy ült le az egész, s gondolták egyre többen, hogy a választáson otthon maradnak.
Kuncze Gábor részletesen beszélt arról a veszélyről, hogy a demokratikus összefogás, illetve egy hiteles vezető hiányában az elégedetlen tömegek tekintélyes része fordul az ügyesen politizáló Jobbik felé, amely a korábbi harsány rasszista hangvételét visszafogta és rendet és összefogást hirdet. Míg Csurkát a MIÉP élén nem lehetett komolyan venni, Vona most hihetetlenül jól játssza el a szerepét. Évértékelőjében azt állította, hogy ők soha nem voltak rasszisták és össze kell fogni. Csak hát senki nem mer beszélni a problémákról, például hogy a cigányok szaporodnak, a magyarok meg nem - mire a tévék előtt milliók bólogatnak... Az pedig különösen veszélyes, hogy a Fidesz, amely 2010-ben úgy nyert kétharmadot, hogy egyáltalán nem volt programja, tulajdonképpen lépésről lépésre a Jobbik programját valósítja meg.
Kérdésekre válaszolva az egykori liberális vezető igen érdekes részleteket árult el az egykori MSZP-SZDSZ kormányzás műhelytitkaiból. Önkritikusan beszélt például arról, hogy a ballib koalíció éles feszültségeit nehéz volt kezelni, és többször nem értett egyet párttársaival, amikor a szakítás határára jutottak, de a többség a folytatást szavazta meg, és frakcióvezetőként neki kellett kifelé megindokolnia azt, amit nem sokkal előtte élesen kritizált. Medgyessy 100 napos programjának meghirdetésekor az SZDSZ kiszámolta, hogy a közszféra 50 %-os béremelése 350 milliárdba kerül, a nyugdíjak és a gyes emelésével ez már 500 milliárdot tesz ki, s ugyanennyibe kerülnek az autópálya építkezések is. Erre javasolta a három évre széthúzott fokozatos béremelést, de az MSZP elzárkózott, s közölte, ha nem tetszik, az SZDSZ lépjen ki a koalícióból. Hasonló feszültségeket okozott Medgyessy szigorúan titkos tiszti múltjának kiszivárogtatása, amit a Fidesz még négy évvel korábban kapott meg a szoci titkosszolgálati vezetőktől, de jól időzítve csak 2002-ben vett elő... Persze az is igaz, ha az SZDSZ kilépett volna a koalícióból, akkor új választások lettek volna, s a párt már nem került volna be a parlamentbe.
Dési rákérdezett, hogy a demokratikus erők álomszerű győzelme esetén nem reménytelen-e a helyzet, hiszen a Fidesz bebetonozta embereit az ügyészségre, a Nemzeti Bankba és az államhatalom szinte minden pozíciójába, az önkormányzatiság is megszűnt, s a költségvetéssel is úgy játszottak, hogy emiatt esetleg fel kelljen oszlatni a nekik nem tetsző Országgyűlést. Kuncze azt mondta, hogy az emberek valóban azt akarják, kérjék számon, hogy ellopták a pénzeket. Olyan nem lehetséges, hogy az ügyészség másfél évtizede nyilvánvaló bűncselekményeket elsikál. Meg kell fogadni Vörös Imre volt alkotmánybíró javaslatait, aki azt mondja, hogy miután teljesen alkotmányellenesen, a jogalkotási rend megkerülésével jöttek létre a törvények, a parlamentnek ki kell mondania, hogy azok semmisek. Innen kell kiindulni, hogy ugyanígy semmisnek tekintendők a különböző kinevezések is. Helyre kell állítani a normális demokratikus működést, s akik ezt ilyen-olyan módon akadályozták, azoknak szembe kell nézniük ezzel. S csak ezután lehet leülni és kiegyezni minden demokratikus erővel.
A közel kétórás beszélgetésen szóba került a Fidelitas több mint kilencmillió forintnyi hamis euróval lebukott vezetője, akit gyorsan visszamenőleg is leváltottak, s próbálnak kiretusálni a párttörténetből; valamint a tudományos munkásság nélkül alkotmánybíróvá kinevezett egykori bírónő, Szívós Mária, aki megdolgozott a pozícióért, hiszen másodfokú bíróként fölmentette a 2006-os zavargások összes elítéltjét, akik törtek-zúztak, gyújtogattak és több mint száz rendőrt sebesítettek meg. Rákérdeztek a belügyminisztersége idején történt robbantásokra is, mire elmondta, hogy ezek egy része alvilági leszámolás volt, de a politikusok lakásainál történt merényletek szerencsére nem okoztak személyi sérülést, s nyilvánvalóan politikai hangulatkeltés volt a céljuk. Végezetül elmondta, hogy szívesen volt a Klub Rádió munkatársa, de onnan 2013. október 23-i beszéde után a szocik nyomására csúnyán megsértve, telefonon rúgták ki, s a pénzét sem fizették ki. Kuncze Gábor befejezésül azt hangoztatta, hogy az ilyen beszélgetések mindig mély letargiába döntik az embert, de ezt úgy lehet elviselni, ha az ember hazamegy a családjához, megnéz egy jó (külföldi) focimeccset és megiszik egy jó hideg sört, s nem szabad zokognia azért, mert egykori harcostársa gecinek nevezte Orbánt.

Mártonffy Dániel