Spiró György lesz a vendégünk május 6-án, szerdán 19,00 órakor a Wesley Főiskolán.

Senkinek nem kell bemutatni kult regények (pl. az 1981-es Ikszek vagy a 2005-ös Fogság stb.) és kult színdarabok (az 1983-as Imposztor Majorral vagy az 1985-ös Csirkefej Gobbival stb.) szerzőjét, aki soha nem rejtette véka alá karakteres véleményét közéletünk vagy akár közelmúltunk történelmének megítélésében. (Lásd pl. a HVG neves kelet-európai közéleti személyiségeket nemrég megszólaltató 'Napfény íze' c. sorozatában)

Makszim Gorkij elégedett mosollyal venné tudomásul, hogy Magyarországon 2013-ban tilos lett utcát elnevezni róla –írta szinte napra pontosan két éve Spiró György a HVG-ben. Most pedig rövidesen megjelenik a Gorkij életének nagyjából három évtizedét feldolgozó kisregénye, Gorkij utolsó szerelmének fiktív visszaemlékezése. Van benne sok-sok politikus, művész és szerető, orosz Mata Hari, elválás és békülés, baráti partnercsere. Még több szenvedés, aljasság és gyilkosság. A háttér Szovjet-Oroszország, Lenin és Sztálin idejében. Vajon a fülkeforradalmi időkben miért egy valódi forradalom és annak megannyi következménye foglalkoztatja? – kérdezi majd Farkas Zoltán Spiró Györgytől, és ajánlott irodalom gyanánt itt olvashatod az idézett érdekes esszét.  E kuriózum után rátérünk egyéb aktuális közös ügyeinkre is.

Hol rontottuk el - hogyan juthattunk el a 'legvidámabb barakkból' Európa szégyenpadjára? Mennyiben volt ez történelmi szükségszerűség, illetve kik voltak ebben a fő felelősök? Van-e remény kikerülni ebből a katasztrofális helyzetből, s miképp? Mi lenne a legsürgetőbb és legfontosabb tennivaló? Hol van mindebben az író szerepe és felelőssége? Ilyen kérdésekről beszélgetünk Spiró Györggyel régi moderátorunk, az irodalomban is otthon lévő kitűnő gazdasági újságíró, Farkas Zoltán (HVG) közreműködésével.

SPIRÓ GYÖRGY
író

1946-ban született Budapesten. Apja mérnök, anyja színésznő volt. Magyar–orosz–szerb-horvát szakon diplomázik az ELTE Bölcsészkarán 1970-ben, illetve 1972-ben. Az Újságíró Főiskolán szociológus-diplomát szerez 1972-ben.Egy évig újságíró gyakornok a Rádióban, majd 1971-75 között a Corvina Kiadó szerkesztője, ezután három évig ösztöndíjas aspiráns. Az MTA kelet-európai kutatócsoportjának, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának tudományos munkatársa. 1978-tól a világirodalmi tanszéken, 1991-től az esztétika tanszéken tanít. 1981-ben kandidátus, 1997-ben habilitált professzor. Az ELTE Esztétika és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docense. 

1975–77-ig, majd 1978-ban ösztöndíjas drámaíró és dramaturg a Nemzeti Színházban, 1981 és 1992 között pedig a kaposvári Csiky Gergely Színházban, majd három évig a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója. 1990–1997-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1975 és 1998 között tagja volt a MagyarÍrószövetségnek, melyből kilépett. A Magyar P. E. N. Club tagja. 1998-ban a legkiválóbb szépírókat összefogó Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 

Számos kitüntetése közül 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, egy év múlva pedig a Kossuth-díjat. Lengyelországban a nyolcvanas évek elején szinte megkövezték az Ikszekért, 2010-ben viszont a Messiásokért magas irodalmi kitüntetést adtak át neki.
Az egyik legtermékenyebb drámaírónk, a színházi életben íróként mintegy 80, fordítóként több mint 50 bemutatója volt.

Budapesten él, 2008 óta nyugdíjas. Két gyermeke van.

Vendégünk volt: Kovács Zoltán és Murányi Marcell

Az új ember Kovácsa

A média helyzetének szentelt április 2-i klubesten két dolog nem hagyott nyugodni:tényleg ennyire herótja van az embereknek a karakteres kormányzati politikusoktól?Másrészt egy ilyen értelmes, képzett ember vajon ennyire profin eladja magát a szó több értelmében is (ugye "van az a pénz, amiért korpás a hajam...") vagy tényleg mély meggyőződésből ilyen, s nem tudni: melyik a rosszabb...
    Valószínűleg nem véletlenül volt épp most az eddigi legkisebb az érdeklődés, pedig egy nagyon izgalmas téma került sorra az április 2-i klubesten: a média szisztematikus megerőszakolása, manipulálása, a médiaszabadság következetes jogi- és a hirdetések direkt és indirekt útján történő felszámolása. Bolgár György, a Klubrádió vezető újságírójamoderálta a beszélgetést a tőle megszokott szakmai biztonsággal az ugyancsak vérprofi Murányi Marcellal, a Népszabadság főszerkesztőjével és a másik oldalon a szintén nagyon képzett Kovács Zoltánkormányszóvivővel. 
  Az elmúlt években többen kifogásolták, hogy a klub miért nem hív meg több kormánypárti politikust a fehér holló Pokorni Zoltán mellett. Mi tagadás, nem rajtunk múlt ez a valóban nagy egyenlőtlenség, hiszen a nem kis számú tökfilkóra senki nem kíváncsi, az értelmesebbek viszont sorra lepattintottak minket, sajnos legutoljáraSimicska mégsem állt kötélnek, pedig - ha kedve lett volna - mesélhetett volna egy-két finomságot...
  A szóvivő végig állta a sarat, s meglepően nem a fideszes kommunikátorokra jellemző elállíthatatlan szájmenéssel állt elő, hanem visszafogottan igyekezett menteni a mundér becsületét, válaszolni Bolgár és Murányi eléggé meggyőző érvelésére, illetve a jelen lévő más újságírók meglehetősen vehemens kifakadásaira, különösen egyik törzstagunk, a máskor visszafogott Domány András igencsak indulatos szavaira.       
  Pedig felsoroltak szinte mindent a közép-kádári vagy még régebbi médiaviszonyokra hajazó direkt- és öncenzúrától egészen az állami hirdetések manipulált elosztásával és a nagy magánhirdetők megfélemlítésével befolyásolt médiumok vergődéséig és tönkretételéig.
  Szóval arra gondoltam, hogy Makarenko több mint nyolc évtizede megjelent (Gorkij által finomított) 'Pedagógiai hőskölteménye - az új ember kovácsa' nemcsak Putyin Oroszországában reinkarnálódik. Hogyan próbálják lebontani az egyéniséget, s helyében létrehozni a lenini értelemben vett közösségi embert, illetve a huszonöt éveölünkbe hullott demokráciát hogyan csúfolják meg, hogyan lesz az egykori fából vaskarika: a szocialista demokrácia helyén 'centrális erőtér', a NER, persze azzal a hatalmas különbséggel, hogy akkor itt állomásoztak 'ideiglenesen' a szovjet csapatok, most pedig a NATO és az EU tagja vagyunk, de a kedves vezető mégis keletre és még sötétebb helyekre kacsingat. Vagyis nem véletlenül idézhető a "nagy Sztalin" esküje Lenin temetésén: "mi kommunisták különös vágású emberek vagyunk, nem közönséges anyagból vagyunk gyúrva"...  

Mártonffy Dániel

Tehát szeretettel várunk minden érdeklődőt május 6-án, szerdán 18,45-kor a Dankó u. 11-ben, a Wesley János Főiskolán.

Üdv: