HONTALAN JOBBOLDALIAK
A február 27-i klubesten az igazi konzervatív jobboldal két prominens személyisége, Pusztai Erzsébet és Herényi Károly arról beszélt, hogyan látják a megosztott ország helyzetét, s miért nem alakulhatott ki egy valódi jobboldali párt, amely következetesen képviselhetné a jól megfogalmazható értékeket. Szénási Sándor moderátor kérdésére, hogy miért is tekinthető hontalannak a jobboldal, mindketten azt hangsúlyozták, hogy az intenzíven kettészakított országban a jobboldali emberekben egyrészt van egy érthető aggodalom, hogy "ezek" visszajönnek, másrészt egy ennél sokkal nagyobb általános félelem, hogy fellépésük esetén egzisztenciális retorzió érheti nemcsak őket, hanem családjukat is. S ehhez járul az a jogos szorongás is, hogy esetleg szembekerülhetnek családtagjaikkal, rokonaikkal, évtizedes barátaikkal. E skizofrén helyzet miatt vannak kevesen, akik a nyilvánosság elé mernek lépni, pláne akik a szervezkedés veszélyes terhét is magukra vállalják.
Pusztai Erzsébet elmondta, Bajnai Gordonnak sem sikerült beváltania a közel másfél éve meghirdetett zászlóbontásakor tett ígéretét, miszerint mozgalmában fontos szerepet szán a nem populista, valódi jobboldali embereknek. Szerinte sajnos emögött csak szavak voltak, de az is igaz, hogy a jobboldal prominensei sem mertek nyilvánosságra lépni. A demokrácia felszámolását célzó politika ellen közülük alig páran léptek fel, s a nagy hallgatásban csak egy-két közgazdász halk szava hangzott el, és Chikán Attila, Bod Péter Ákos, Mellár Tamás is csak szigorúan szakmai szempontból fejtett ki kritikát.
Nem volt tehát véletlen, hogy ha későn is, de megszületett a MoMa, (a közönség soraiban ott ülő Bokros Lajos Modern Magyarország Mozgalma), amelynek Pusztai Erzsébet lett az alelnöke. Fontosnak mondta az Összefogással született minapi megállapodást, s reményét fejezte ki, hogy sikerül megvalósítani ennek mind a négy sarkalatos pontját. Herényi Károly szegényesnek minősítette az ellenzék szellemi produkcióját, s mint mondta, fontos lenne részletes jövőképet adni a választók számára. Emlékeztetett rá, hogy egyetlen ilyen részletes program van csak, Bokros Lajos ÉS-ben újévkor megjelent hosszú tanulmánya, ami érdemi szellemi munícióval szolgálhat a helyzetből való kilábaláshoz és a gazdasági-társadalmi fejlődéshez.
Azt mondta, a Fidesz egyik legnagyobb bűne az, hogy a magyar társadalom mentálisan leépült, és elhiszi, hogy nem lehet ezen változtatni. Pusztai Erzsébet hangsúlyozta, ebben súlyos felelőssége van az értelmiségnek és a médiának. Hazánkban jelenleg szellemi környezetszennyezés, lélekmérgezés folyik. Szóba került a történelmi egyházak felelőssége is, amelyek támogatásuk csökkentésének félelme miatt nem állnak ki a demokrácia korlátozása ellen, például az új egyházügyi törvény által a jogaiktól megfosztott kisegyházak, így a klubnak helyt adó metodista Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség mellett sem. Jogosan mutatott rá, hogy nálunk sajnos különbséget kell tenni a keresztény gondolkodás és a politikai kereszténység, a hazai kereszténydemokrácia között. Mindketten bírálták a baloldali pártok szemléletét, s konkrétan azt, hogy az MSzP régóta egyetért a Fidesszel a kétpólusú, kétpárti gondolkodásban. Ennek érdekében egyeztek meg például 2009-ben, hogy a Danubius és a Sláger Rádió helyén az országos frekvenciákat Nyerges Zsolt Class FM-je és a szocik Neo FM-je nyerje el. Majd a választások után - igen jót mosolyogva - az állami és a sugallt magánreklámok manipulálásával igen gyorsan az utóbbit egyszerűen csődbe vitték. Az ellenzék hibájának nevezték, hogy baloldali értékeiket próbálják számon kérni a Fideszen, ahelyett hogy álságosan fennen hirdetett jobboldali, konzervatív, keresztény értékeinek betartását követelnék rajta. Herényi Károly hozzátette, sok jobboldali fél attól, hogy az Összefogás győzelme esetén a húsos fazékhoz kerülve majd ők fognak ugyanúgy osztogatni.
Pusztai Erzsébet súlyos problémának nevezte, hogy nálunk nagyon gyenge a civil társadalom - ellentétben a nyugat-európai országokkal, ahol szinte a civil mozgalmak hálózata működteti az országot. Emlékeztetett rá, hogy már rögtön a rendszerváltás után az Antall-kormány is igyekezett támogatni a civil mozgalmak kialakulását. A nem túl rózsás helyzet és nem igazán bíztató kilátások ellenére mindketten reményüket fejezték ki, hogy sikerül leváltani a Fidesz-rendszert, s ennek fő esélyét nem abban látták, hogy az Összefogás olyan jól teljesít - mint Pusztai megfogalmazta: "a baloldal a Fidesz mókuskerekében rohangál..." - hanem mert az országnak lesz elege ebből. Herényi Károly emlékeztetett rá: déja vu érzése van: 2002-ben az MDF még a Fidesszel együtt készült a választásokra, s a kampányban nem volt olyan réteg, amelyet a Fidesz meg ne sértett volna, s most hasonlóképp viselkedik. Ezért is gondolja, hogy a közvélemény-kutatási eredmények ellenére még nem lefutott a meccs. Pusztai Erzsébet végezetül egyetértett, hogy nemzeti sorskérdés Orbán Viktor menesztése, valamint az árkok betemetése, és ezt gyorsan el is kell majd kezdeni, először a kultúra, a tudományos élet és a gazdaság területén.
Mártonffy Dániel
