Az elmúlt évtizedben a katolikus egyháztól történő jelentős elfordulás nyomhatta rá bélyegét a legutóbbi klubestre, ugyanis a korábbiaknál kevesebben voltak csak kíváncsiak a liberális nézeteket is valló pannonhalmi főapátra. Pedig ismét egy szellemi csemege részesei lehettek a résztvevők, akik minden kérdésre, még aktuálpolitikai vonatkozásúakra is választ kaphattak. Nem volt véletlen, hogy e toleráns, befogadó, széleskörű szemlélet tulajdonosa már közel másfél évtizeddel ezelőtt közös Beszélgetőkönyvecskében fejtette ki nézeteit életről és halálról, emberről és Istenről, földi és égi világról februári vendégünkkel, a szabadgondolkodó Lengyel Lászlóval, akivel azóta is szoros baráti kapcsolatban áll.

Várszegi Asztrik bevezetőjében részletesen bemutatta az apátságot, s hangsúlyozta, hogy a bencés közösségnek mennyire fontos az autonómia, másrészt az autarkia is, hogy az állami támogatás mellett hogyan is próbálják megteremteni gazdasági hátterüket. Mint mondta: "borunk már van, most ásványvizünk is lesz". 1939 óta működő híres gimnáziumukat 180 gyerekre tervezték, ma viszont 340-en tanulnak itt, ahogy Győrött 450-en, s egy miskolci gimnáziumban pedig nyitottak a szociálisan hátrányos, nagyrészt roma diákok felé is. Büszkén beszélt a most megújult 800 éves gyönyörű templom rekonstrukciójáról is.

Czene Gábor moderátor, akivel szintén nem először találkozott, idézett egy friss hírt Orbán Viktor bilbaoi beszédéből, amelyben ismét nekitámadt az európai unió és a modern államok alapelvének, a szekularizációnak, miszerint a vallás nem az állam ügye, hanem magánügy. A főapát erre bölcsen csak annyit mondott, hogy az idézett mondatok próféciai szavak, s a politikusok időnként vallási megfogalmazásban mondják el hatalmi igényeiket, mivel a politikusoknál minden a hatalomról, a presztizsről és a pénzről szól. A Népszabadság újságírója ezt kiegészítve megkérdezte, hogy a katolikus egyház vezetői mennyire partnerek a hatalmi törekvésekben? Várszegi emlékeztetett a Horn kormány által aláírt Vatikáni szerződésre, de hozzátette, hogy az elvett egyházi ingatlanok kárpótlása nem valósult meg maradéktalanul. S nem vált önállóvá az egyház, amelynek helyzetét nehezítette a korábbi, több katolikus vezetőt is érintő, fájdalmas III/III-as ügynökmúlt. Erkölcsi és anyagi támogatás hiányában a főapát végül is négy év után 2010-ben lemondott az egyházi ügynökmúltat vizsgáló Lénárd Ödön Alapítvány vezetéséről. Czene ugyancsak rákérdezett a népszámlálás egyik legérdekesebb megállapítására, miszerint a vallásukat megvallók arányának súlyos visszaesése a legjobban talán a katolikus egyházat érintette. Válaszában Várszegi kifejtette, egyrészt a létező szocializmusnak nevezett diktatúra is elősegítette az elvallástalanítást, másrészt pedig általános nemzetközi tendencia tapasztalható, különösen az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is. A házigazda ehhez hozzátette, hogy ebben minden bizonnyal szerepet játszhatott az egyház merev, dogmatikus álláspontja a cölibátussal, az abortusszal, a homoszexualitással kapcsolatban, illetve az utóbbi évek súlyos vatikáni pénzügyi botrányai, illetve a most kipattant számos pedofil visszaélés is. A püspök hangoztatta, hogy a Vatikánban a visszásságokat feltáró vizsgálatok során az egyik legradikálisabb felszólaló épp az argentin Jorge Mario Bergoglio bíboros volt, aki most lett Ferenc pápa. Szerinte a bíboros névválasztása is pozitív üzenet az egyház és a világ felé. "Bízom a puritán jezsuitában" - mondta a főapát, s emlékeztetett rá, hogy a Rákosi érában Pannonhalmára bezsuppolt szerzetesek nagy része jezsuita volt ("mindegyik jezsuita egy önálló intézmény volt..."). Czene Gábor úgy vélte, hogy nagy a várakozás a pápaváltás után, hiszen sokan az 1962- 65 közötti II. Vatikáni Zsinatot kívánják vissza. Várszegi Asztrik ironikusan megjegyezte, hogy "hozhat minket nehéz helyzetbe Ferenc pápa..." A püspök kifejtette, hogy az evangélium radikalizmust vár el. S ha az új pápa a szegénységre irányítja a figyelmet, akkor igyekezni kellene követnünk őt. Szerinte decentralizációra lenne szükség, és a püspöki kinevezéseknél fiatalabbakat kellene választani.

Sok kérdés hangzott el a közönség soraiból is, először az, hogy mi lehet az egyház helye a demokráciában? A főapát sajnálattal említette, hogy az elmúlt közel negyedszázadban nem sikerült megtalálni az egyház helyét - nagyrészt mert nincs meg hozzá a kultúránk, és nem történt meg a hatalomról való szerencsés leválás. A jelenlegi kormány egy szétzilált társadalomban rendet kívánt tenni, de ezt hatalmi szóval és nem egyeztetéssel és párbeszéddel próbálta meg.

A házigazda megkérdezte, hogy más felekezetek, például Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségének - egyházi státusztól való megfosztásával kapcsolatban a katolikus egyház miért nem emelte fel a szavát, miért nem fejezte ki szolidaritását? Várszegi Asztrik megemlítette, hogy erről nem kérdezték meg őket, ugyanakkor elismerte, hogy míg protestáns testvérei szóvá tették ezt, a katolikusok valóban nem, és magukat tartják az egyedüli, legerősebb egyháznak... S ez fájdalmas neki, hiszen másrészt viszont ökumenét hirdetnek és a közeledést javasolják.

Megkérdezték a zsidókkal és a romákkal való együttélésről is, mire a főapát megemlítette, hogy a püspöki karnak van már cigányügyi referense, van cigány zarándoklat, és a jezsuiták két éve létrehozták az első roma kollégiumokat is. Ugyanakkor elismerte, hogy különleges alkalmakkor a katolikus egyháznak is többször meg kellene nyilvánulnia.

Kétélű dolognak minősítette, hogy szeptembertől az iskolákban meg kellene vallania a szülőknek, milyen vallási hitoktatást választanak gyermeküknek. Szerinte ezt nem lenne szabad így csinálni, s erről sem konzultáltak az egyházzal. Elképzelhető, hogy a kistelepülési iskolákban gond lesz a hitoktatók hiánya miatt.
Várszegi Asztrik főapát méltán kapott nagy tapsot egyenes, őszinte szavaiért.

Mártonffy Dániel