Az elismert oktatáspolitikus, a XII. kerület polgármestere volt a március 26-i est meghívottja. Az érdekes beszélgetést az oktatás helyzetének pontos és kritikus bemutatása jellemezte, és nemcsak a sorok között lehetett kihallani egy tekintélyes fideszes politikus egyáltalán nem mellébeszélő kritikáját számos kényes kérdésről is.

Sokan javasolták már, hogy a kormánypárt részéről is meg kellene hívni egy prominenst, mert fontos lenne személyesen hallani, hogyan vélekednek a mai megosztott világról, képesek-e őszintén beszélni kételyeikről, elképzeléseikről. Ennek a hatalmas várakozásnak igyekezett megfelelni Pokorni Zoltán, aki már a sajtóban is többször megfogalmazta fenntartásait a jelenlegi katasztrofális oktatáspolitikáról. Ugyanakkor még a legnaivabb érdeklődőknek sem voltak olyan illúzióik, hogy őszinte kitárulkozásra kerül sor, és korábbi vendégeinkhez hasonlóan ő is élesen kritizálja majd az elmúlt három év politikai és társadalmi ámokfutását. Pokorni azonban tökéletesen megerősítette sokak véleményét: ő a Fidesz azon kevés vezetői közé tartozik, akik valóban értenek szakterületükhöz és pontosan látják, mit kellene csinálni. Cinikusan hozzátehetnénk, nem véletlen, hogy a parlament oktatási, tudományos és kutatási bizottsági elnökének elképzeléseivel pont ellentétes lépések történnek.

Pokorni a közoktatás helyzetét kitűnően bemutató elemzésében részletesen szólt a gondokról, a szétaprózódott iskolarendszer gettósító jellegéről, az államosítási folyamatról, a kezelhetetlen centralizációról, aminek veszélyeire hiába hívta fel Orbán Viktor és Matolcsy György figyelmét is. Érdekes volt hallani, hogy eredetileg Hoffmann Rózsa sem értett egyet a kormányfő által már régóta hirdetett centralizációs elképzelésekkel, sőt: Hoffmann évekkel korábban, egy  
beszélgetés során épp Pokornitól tudta meg, hogy hiába ellenzi, neki kell majd végrehajtania Orbán Viktor államosítási terveit. Mostanra azonban már sikerült azonosulnia is velük. Vendégünk szerint a kormány által kialakított oktatási rendszer nem tartható fenn, ám nem fog látványosan összedőlni, „csupán” jól érzékelhető romlás lesz majd a számszerű mutatókban.

Kevesebb idő maradt a felsőoktatás megvitatására, amelynek egyik kulcskérdése Pokorni szerint az, hogyan lehet magánpénzt bevonni, vagyis mekkora súlya lehet a tandíjnak, ami Európa-szerte komoly feszültségeket okoz. Az oktatáspolitikus pozitív, intelligens válasznak minősítette a diákhitel 2001-es bevezetését, de rossz megoldásnak azt az új verziót, amelyben közpénzt tesznek a hitelezési rendszerbe, hiszen ez nem tartható fenn hosszú távon. Ehelyett a munkáltatók bevonását tartja jónak, esetleg olyan formában, hogy ha ők átvállalják az alkalmazottak hitelét, társaságiadó-kedvezményben részesüljenek. Ám Pokorni jelezte, érthető a berzenkedés a diákhitel ellen, hiszen a válság és a kormány hitelellenes kommunikációja ördögtől való termékké silányította a hitelt.

A moderátor, Krug Emília, a 168 Óra újságírójának kérdésére, hogy döntött-e 2014 után polgármesterként vagy országgyűlési képviselőként akarja-e folytatni, úgy válaszolt: döntött. De nem mondja el, mert nem érdeke. Több kérdező is feszegette, hogy ha ilyen jól látszódnak a problémák, akkor mégis miért szavazzák meg a szakmailag helyteleníthető törvényeket? Pokorni szerint nincs egységes ok, a frakció hatalmas, a szakkérdésekben általában csak páran ismerik a részleteket, rájuk hagyatkoznak. Nem tagadta, biztosan előfordul, hogy néhányan nyomásra döntenek, de emlékeztetett: maguk a polgármesterek szavazták meg jogköreik csökkentését, feladataik átcsoportosítását, mert helyesnek tartották, noha nem állt érdekükben.

Többen firtatták, személyesen ő maga miért vesz részt alelnökként, oktatási politikusként egy olyan rendszer működtetésében, amellyel ennyire nem ért egyet? Miért nem mond le? Pokorni érezhetően nem először szembesült a közönség soraiból megfogalmazott dilemmával, s kiérlelt választ adott. Szerinte lemondani csak egyszer lehet, de bent maradni, megpróbálni jobb irányba tolni a folyamatokat, az folyamatos feladat. A moderátor és egy érdeklődő kérdésére, miszerint mit gondol az alaptörvény módosítgatásairól, az Alkotmánybíróság korlátozásáról, pillanatra csendben maradt. Utóbb pedig röviden annyit mondott: erről csak mellébeszélne, így inkább nem válaszol. Tapsot kapott a sokatmondó hallgatásért. Arra viszont hosszabban felelt, hogy mit tart sikernek az elmúlt három év intézkedéseiből? Szerinte az önkormányzati  
rendszerből nagyobb konfliktusok nélkül sikerült egy fölösleges szintet, a megyeit kiiktatni. Jó iránynak tartja, hogy 3.200 település helyett már 197 járásban történik az érdemi ügyintézés. Megemlítette még, hogy a centralizációnak például a fővárosban lévő egészségügyi intézmények közötti együttműködésben vannak bizonyos előnyei. 

A több mint kétórás beszélgetés végén megkérdezték tőle, hogy mivel erős áthallás tapasztalható a kádári viszonyokra, lát-e a rendszerváltás előtti szocialista reformgondolkodókhoz hasonló csoportokat a Fideszben? Pokorni rámutatott, hogy egy évvel a választások előtt erre nem igen lehet számítani, hiszen ilyenkor  
mindkét oldalon összezárnak, ilyesmi a pártoknál csak a választások után szokott előfordulni. A házigazda mielőtt megköszönte volna, hogy Pokorni Zoltán vállalkozott a nem könnyű párbeszédre, föltett egy "unortodox" költői kérdést: elvállalná-e az oktatási tárca vezetését egy, az álmok világában létrejövő nagykoalíciós szakértői kormányban? Mire ő mosolyogva csak annyit mondott: erre inkább nem válaszolna, s méltán kapott nagy tapsot az esti beszélgetésért.

A Poltár klub következő vendége április 17-én, szerdán Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát lesz, s ennek külön aktualitást ad a pápai trónon történt őrségváltás.

Mártonffy Dániel