Géza ismét díjazott lett az ARC-on: 2006-ban I. helyezett lett, amikor Leonardo Utolsó vacsoráját szedte szét külön asztaloknál ülő apostolokra, most pedig III. díjat kapott "Tömegközlekedés" c. montázsával, amelyben Dózsa fegyveres parasztjai ülnek a 7-es buszon, amelynek kormányánál a "büdös paraszt" ül... Bekerült az idei nagy plakátok közé egy másik képe, "A Mercedes bejövetele" is, amely Munkácsy híres festményének átirata... A vele készült ARC-interjút lásd ITT.

Az ARC-ot "élőben" megnézhetitek még szept. 21-ig az Ötvenhatosok terén - s persze az interneten is. (Élőben jobb! :-) )
Irma

HVG - 2014. augusztus 2. (5.o.) 

Szégyen! Elsősorban a bosszúálló, kisstílű politikai vezetők szégyene, kezdve a „kedves vezetőtől” – akinek két gyermekét keresztelte –, lelkész miniszterén át a végrehajtó mamelukokig, hogy megint elutasították a szegények és elesettek támogatásában legkitűnőbb Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségének be-, pontosabban visszakerülését a hivatalos egyházak közé. Ellentmondva ezzel az Alkotmánybíróság és a strasbourgi emberi jogi bíróság döntésének. Másodsorban mindez a szégyenteli döntést vakon megszavazó bábképviselők felelőssége is – igaz, a Kádár-korra hajazó szavazórobotoknak nem ez volt az első, és vélhetően nem is az utolsó, ilyen felháborító lépésük. Harmadsorban pedig a nagy, történelmi egyházak szégyene, melyek nem álltak ki testvéregyházuk mellett, és nem tiltakoztak hangosan a médiumokban és akár a templomokban is, hogy ez megeshetett a testvéreikkel.

Iványi Gábor a jelképe mindannak, amit minden tisztességes embernek támogatnia, követnie kellene. A MET elnökének egész élete bizonyíték arra, hogy csak kevesen képesek ilyen karizmatikusan küzdeni hitükért, embertársaikért, a szegényekért. Iványit a szocializmusban már a gimnáziumból és a teológiáról is kizárták vallási lázításra hivatkozva, sőt emiatt még felfüggesztett börtönt is kapott. Mégis, a hivatalos metodista egyházból kizárt lelkészekkel 1981-ben létrehozta a MET-et, s templomuk híján a szabad ég alatt hirdették az igét. Amikor a mai farizeusok egy része az „átkosban” még az MSZMP-ben bólogatott, vagy jobb esetben „alámerült”, Iványi a kisszámú demokratikus ellenzék ismert személyisége volt, a szamizdat Beszélő folyóirat alapító névadója és 1979-ben Solt Ottiliával a Szegényeket Támogató Alap, a híres SZETA létrehozója. A rendszerváltáskor a sok üldöztetés után az első szabad civil szervezetek között jegyezték be Oltalom Karitatív Egyesületét, amely ma is az egyik leghatékonyabb szervezet a rászorulók megsegítésében, a hajléktalanok és a legszegényebb településeken élők iskolai és szociális ellátásában. Az Oltalom harminc helyen tart fenn iskolát, ahol pedagógusai nemcsak a betűvetést oktatják, hanem háromszori étkezést biztosítanak az otthon éhező gyermekeknek, segítve 3200 nebuló túlélését és talán kiemelkedését is.

A hajléktalanok megsegítésére az Oltalom éjszakai szállót, népkonyhát, fűtött utcát, nappali melegedőt tart fenn, tíz éve még kórházat is működtet, a menekültek befogadásáról, a nők és férfiak átmeneti szállójáról, a hajléktalanok gyermekeinek óvodájáról nem is beszélve. Iványi Gábor úgy érzi, hogy a demokráciát támadják, ugyanúgy ott van, elmondja szelíd, de határozott véleményét, ahogy egykor a kevés bátor ember között 1979-ben aláírta a Charta 77 szolidaritási petíciót, napjainkban pedig a Szabadság téren felszólalt a történelemhamisító emlékmű ellen is.

SZENTIRMAY LÁSZLÓ

 Dési János, a Népszava és a Klubrádió munkatársa nagy munkába fogott: lexikonná varázsolta össze a magyar közélet 48 prominens alakjának pályaképét jobbról is meg balról is. A magyar szürke 48 árnyalatából megtudhatjuk, kinek-kinek milyen kacskaringókon keresztül vezetett az útja napjainkig. A szerző temérdek tanulságos dokumentumot is csatasorba állít a politikusok jellemvonásainak kidomborítására. E domborításban Pápai Gábor sietett Dési segítségére: minden résztvevőről készített egy-egy csinos karikatúrát. Így Önnek mindössze erre a kis politikushatározóra van szüksége, hogy felkészülten várja az áprilisi választásokat!

     A kis politikushatározó hasznosságáról

Ebben a kis kötetben megpróbáljuk lefesteni a magyar szürke 48 árnyalatát, így nem sokkal a sorsdöntőnek tartott 2014-es választások előtt. Igyekszünk leírni a magyar politikus legfőbb jellemzőit, élőhelyét, kedvenc szófordulatait, ismert múltját és ebből következően a lehetséges jövőjét. A jövőnket. Talán egy kis segítséget is tudunk adni mindazoknak, akik voksolni kívánnak. A kínálatról nem mi tehetünk, válogatni csak abból lehet, ami van. Ahogy az egyszeri úri szabó mondta: Kérem, én hozott anyagból dolgozom! Az előbbi példánál maradva, az ügyes kezű mester a kicsit gyűrött, itt-ott pecsétes, a szélén foszladozó szövetből is egészen takaros ruhát tud varázsolni. Ahogy a drága kelmét is csúnyán el lehet szabni. Ahhoz, hogy használható eredményre jussunk, minél jobban ismernünk kell az anyagot, amellyel dolgozunk. A gondos ember, ha az erdőt-mezőt járja, visz magával madárhatározót, növényhatározót, sőt ha gombászni indul, kifejezetten ajánlott egy jól megírt, szakszerű és megbízható gombahatározó, amely adott pillanatban életet is menthet. Mégiscsak célszerű, ha ott a kezünkben az ábra, amelyről felismerjük a gyilkos galócát, és nem azt választjuk. Ezúttal nem a bolondgombák és az ehetők közötti elhatárolásban próbálunk segíteni, hanem abból indulunk ki, hogy életet menthet, ha valaki rájön, hogy bár a légyölő galóca hívogató és színes, ám feltétlenül el kell kerülni – ugyanígy van ez a politikusokkal is. Akadnak jócskán közöttünk, akik mindent megtesznek, hogy ők tűnjenek a legkívánatosabbnak, ám ha bedőlsz, és őket választod, véged. Kivéve, ha van Kis politikushatározód, amely segít eligazodni. A gombász sem támaszkodhat kizárólag a kiváló gombahatározóra, szüksége van józan észre, gyakorlatra, éleslátásra, tapasztalatra, ugyanígy mindezek megkívántatnak a szavazóktól is. Mert a politika veszélyes üzem. Nem riogatás gyanánt említjük, de (bizonyos) politikusok sokkal több szenvedésért és halálért felelősek, mint a legmérgesebb gombák hekatombái. Ráadásul, a gombát végül is el lehet kerülni. A politikust nem. Még valami. A gombákat leíró kollega sem viseltetik kitüntetett érzelmekkel sem a fenyőtinóruval (Suillus granulatus), sem a gyűrűs tuskógombával (Armillaria mellea) kapcsolatban. Úgyhogy igyekszünk mi is tudományosan és férfiasan visszafogottak maradni. Véleményünk azért van. De ne komolytalankodjuk el a dolgot. Ami itt következik, az maga a valóság. Igyekeztünk kiválasztani negyvenegynéhány olyan politikust, akiről feltételezhetjük, jelentős befolyással bírnak közös dolgainkra. Leginkább nyilvánosan fellelhető információkra támaszkodtunk, melyek forrását igyekszünk minden esetben megadni. Nemcsak a hitelesség kedvéért, hanem azért is, hogy aki egy-egy kérdésnek alaposabban utána akar nézni, tudja, honnan indulhat el.

A szereplők többsége hosszú évek, évtizedek óta vesz részt a közéletben. Természetesen néhány oldalon lehetetlen minden fontos adatot, életrajzi tényt összefoglalni. Különben is, erre ott vannak a hagyományos Ki kicsodák, amelyek szikár alapossággal ismertetik a vonatkozó életrajzokat. Mi, az alapvető adatokon túl, azt próbáltuk megmutatni, miként alakult szereplőink politikai véleménye, következetesen haladt-e, vagy gyakran keveredett-e ellentmondásba. Kerestük továbbá azokat a korábbi megjegyzéseket, nyilatkozatokat, amelyek megerősítik vagy éppen megcáfolják mostani álláspontjukat. A többpártrendszer – nagyon helyesen – olyan, hogy akadnak benne számunkra ellenszenves és (jó esetben felettébb) rokonszenves figurák. Tisztában kell azzal lennünk, hogy másoknak teljesen más lehet a preferenciája – jó ez így, legalább van miről vitatkoznunk. Egyébiránt nem sértődünk meg, ha mások egészen eltérően értékelik kötetünk hőseit. Tessék, lehet gyűjtögetni az érveket alátámasztó idézeteket.

Dési János: A magyar szürke 48 árnyalata. Kis politikushatározó - Pápai Gábor karikatúráival - Ab Ovo Kiadó, 2014