HVG - 2014. augusztus 2. (5.o.)
Szégyen! Elsősorban a bosszúálló, kisstílű politikai vezetők szégyene, kezdve a „kedves vezetőtől” – akinek két gyermekét keresztelte –, lelkész miniszterén át a végrehajtó mamelukokig, hogy megint elutasították a szegények és elesettek támogatásában legkitűnőbb Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségének be-, pontosabban visszakerülését a hivatalos egyházak közé. Ellentmondva ezzel az Alkotmánybíróság és a strasbourgi emberi jogi bíróság döntésének. Másodsorban mindez a szégyenteli döntést vakon megszavazó bábképviselők felelőssége is – igaz, a Kádár-korra hajazó szavazórobotoknak nem ez volt az első, és vélhetően nem is az utolsó, ilyen felháborító lépésük. Harmadsorban pedig a nagy, történelmi egyházak szégyene, melyek nem álltak ki testvéregyházuk mellett, és nem tiltakoztak hangosan a médiumokban és akár a templomokban is, hogy ez megeshetett a testvéreikkel.
Iványi Gábor a jelképe mindannak, amit minden tisztességes embernek támogatnia, követnie kellene. A MET elnökének egész élete bizonyíték arra, hogy csak kevesen képesek ilyen karizmatikusan küzdeni hitükért, embertársaikért, a szegényekért. Iványit a szocializmusban már a gimnáziumból és a teológiáról is kizárták vallási lázításra hivatkozva, sőt emiatt még felfüggesztett börtönt is kapott. Mégis, a hivatalos metodista egyházból kizárt lelkészekkel 1981-ben létrehozta a MET-et, s templomuk híján a szabad ég alatt hirdették az igét. Amikor a mai farizeusok egy része az „átkosban” még az MSZMP-ben bólogatott, vagy jobb esetben „alámerült”, Iványi a kisszámú demokratikus ellenzék ismert személyisége volt, a szamizdat Beszélő folyóirat alapító névadója és 1979-ben Solt Ottiliával a Szegényeket Támogató Alap, a híres SZETA létrehozója. A rendszerváltáskor a sok üldöztetés után az első szabad civil szervezetek között jegyezték be Oltalom Karitatív Egyesületét, amely ma is az egyik leghatékonyabb szervezet a rászorulók megsegítésében, a hajléktalanok és a legszegényebb településeken élők iskolai és szociális ellátásában. Az Oltalom harminc helyen tart fenn iskolát, ahol pedagógusai nemcsak a betűvetést oktatják, hanem háromszori étkezést biztosítanak az otthon éhező gyermekeknek, segítve 3200 nebuló túlélését és talán kiemelkedését is.
A hajléktalanok megsegítésére az Oltalom éjszakai szállót, népkonyhát, fűtött utcát, nappali melegedőt tart fenn, tíz éve még kórházat is működtet, a menekültek befogadásáról, a nők és férfiak átmeneti szállójáról, a hajléktalanok gyermekeinek óvodájáról nem is beszélve. Iványi Gábor úgy érzi, hogy a demokráciát támadják, ugyanúgy ott van, elmondja szelíd, de határozott véleményét, ahogy egykor a kevés bátor ember között 1979-ben aláírta a Charta 77 szolidaritási petíciót, napjainkban pedig a Szabadság téren felszólalt a történelemhamisító emlékmű ellen is.
SZENTIRMAY LÁSZLÓ
