Vendégünk Békesi László, aki Tézisek címmel foglalta össze gondolatait egy új gazdaságpolitikai program kidolgozásához.
Lásd: Mozgó Világ 2012/1.
A tézisek célja, hogy megalapozzon Magyarország számára egy új, hosszú távú gazdaságpolitikai programot, kijelölje annak kereteit és felvázolja legfontosabb alkotóelemeit. A lényeget leegyszerűsítve az a célja, hogy az elmúlt másfél év pusztító ámokfutása után visszaterelje a magyar gazdaságpolitikát a józan ész keretei közé. A tézisek arra a kiinduló feltételezésre épülnek, hogy a 21. század Európájában – így Magyarországon is – olyan társadalmi-gazdasági modell lehet működőképes és sikeres, amely tartósan jó feltételeket teremt a gazdasági hatékonyság, versenyképesség növeléséhez, egyben garantálja a társadalmi kohézió megőrzésének és újratermelésének feltételeit, biztosítja az ehhez szükséges szolidaritás intézményeit és forrásait. Ez a társadalmi formáció túllép a széles körű jövedelem-elvonásra és -elosztásra alapozott, fenntarthatatlan klasszikus jóléti állam ideáján, de – miközben a gazdaság fejlődése számára kedvező feltételeket teremt – intézményrendszerével és jövedelemelosztási politikájával megelőzi a társadalom végletes polarizálódását, tömegek elszegényedését és leszakadását. Széles, polgárosodó középosztály kifejlődését támogatja, ösztönzi az egyének és vállalkozások gyarapodását, ugyanakkor fellép az anyagi, egzisztenciális kiszolgáltatottság ellen. Támogatja a tőkeakkumulációt és befektetéseket, ösztönzi az egyéni, csoportos és munkateljesítményeket, célzott támogatást nyújt a rászorulóknak. A vízióban célul kitűzött társadalmi-gazdasági modell a liberális polgári demokrácia és jogállam keretei között, parlamentáris többpárti demokráciában, fejlett piacgazdasági viszonyok között épülhet ki és válhat működőképessé. Szemben áll minden autokratikus vagy/és egalitárius társadalmi-gazdasági berendezkedéssel, nem enged semmilyen populista, nacionalista vagy szélsőséges nyomásnak. Jellegét tekintve modern, „emberarcú” kapitalizmus, amely megfelelő kereteket teremt a globalizált világgazdaságban működő termelőerőknek, segíti a kor rohamosan gyorsuló tudományos, technikai és technológiai vívmányainak elterjedését, hatékony működését. A tézisek a magyar gazdaság és gazdaságpolitika jelenkori állapotát tekintik kiindulópontnak, ezért kiemelnek olyan evidenciákat is, amelyek konszolidált viszonyok közepette magától értetődők, így feleslegesnek tűnhetnének – amiért az írástudó és gondolkodó olvasóktól restelkedve kérek megértést. (Reális gazdaságpolitika kidolgozásához és megvalósításához bizony ismét elő kell venni az elmúlt másfél évben kidobott közgazdasági tankönyveket, melyeket tiszteletben tartva érvényesíteni kell a negligált alapvető törvényszerűségeket.)
Továbbá olvassátok el legújabb írását az ÉS feb. 17-i számában: "LÁTLELET a magyar gazdaságról 2012 februárjában"!
Békesi László (Győr, 1942.05.31.) közgazdász, politikus, volt pénzügyminiszter. Édesapja jogász, pénzügyi szakértő volt. Cegléden a Kossuth Gimnáziumba járt, a család gyakorló vallásossága miatt nem vették fel az ELTÉ-re, így tanácsi előadó lett. Estin végezte el a PSzF-et (tanára volt Faluvégi Lajos, akinek hatására kezdett el a költségvetés elméletével foglalkozni), később a Közgázt is. 30 évesen a Pest-megyei Tanács általános elnök-helyettese lett, majd 3 évvel később a Fővárosi Tanács elnökhelyettese. Az egykori atléta 12 évig a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke. 1984-ben a MOB azon négy tagja közé tartozott, akik jelen voltak és nem szavazták meg a Los Angeles-i olimpia bojkottját. Elvesztette párttisztségeit és pártfegyelmit is kapott, mert részt vett egy, a bojkottált olimpiáról szóló könyv szerkesztésében, amelyet bezúztak. Hetényi pénzügyminiszter "mentette meg": helyettesének választotta. 1989- májusától egy évig a Németh kormány pénzügyminisztere volt. 1990-ben az MSzP országos listájáról, 1994-ben egyéni listáról jutott az Országgyűlésbe, majd a Horn kormány első pénzügyminisztere, miniszterelnök-helyettes lett, 1994-ben az u.n. „Bokros-csomag” koncepciójának kidolgozója, de 1995 elején lemondott. 1998-ban kilépett az MSzP-ből. 1979-től címzetes egyetemi docens, 1981-től a közgazd.tud. kandidátusa, címzetes egyetemi tanár a Közgázon 2001-ig, 1979-2004-ig az ELTE oktatója, neves nemzetközi intézetek regionális szakértője, 2006 óta a Pénzügykutató tanácsadója. 2009-ben a Reformszövetség tagja. 2002-ben Köztársasági Érdemrenddel tüntették ki, Heller Farkas díjas közgazdász (2003). Felesége 1992 óta Csehák Judit volt egészségügy-miniszter.
"Ide figyeljenek, emberek!": az előműsor kivételesen nem zenei csemege lesz, hanem egy megemlékezés a most 100 éves Alfonsóról (1912-1987), a XX. század egyik legnagyobb magyar nevettetőjéről, a Kossuth-díjas kiváló művészről. Markos József 18 évesen artista lesz, Európa-szerte revükben és cirkuszokban lép fel, 1944-ben a munkaszolgálat alól megszökik, álnéven bujkál. A háború után segédszínésznek áll, pesti varietékben, lokálokban szórakoztatja a közönséget, 1951-ben színésznek áll. 1952-től némi kitérővel - pl. 56-59 között bécsi és belgiumi emigrációban él - a Vidám Színpad tagja. Több mint 40 filmben szerepelt. Pár klasszikus filmbejátszás után rövid beszélgetés fiával, Markos György színművésszel.



A bevezető zagyvaság után kezdődjék hát az első Poltár krónikája. Szép számmal gyűltünk megint össze, mint eddig mindig a volt Makarenko utcában, ahol antivilágban az idegen nyelvek rejtelmeivel ismerkedtünk, most pedig a Jezsuita Rend központja működik benne. A hallgatóságot St.Martin hangolta fel szopránszaxofonjával és egy kis pánsíp muzsikával. Érdekes hangszer ez a szopránszaxofon, furcsán, búsan szól a romantikusabb daloknál, de képes akár nagyon sportosan zengeni, amikor délszláv motívumokat szólaltat meg. A pánsíp hangjai pedig az Andok fennsíkjaira röpítenek. StMartin igazi virtuozitással kezeli hangszereit és a rövid koncert végére valóban feloldotta fegyelmezett közönségét, sőt azt is megtudtuk, hogy nyáron az Aggteleki Cseppkőbarlangban láthatjuk viszont. Rövid szünet után következett Sárközy professzor, aki briliáns előadásain sokunk fejébe próbálta annak idején a polgárjog alapjait elvetni, s aki most egy összefoglaló művel jelentkezett a könyvpiacon. Történelmi áttekintése 1978-tól indul és elviszi az olvasót egészen napjainkig, közben megismerhetjük a politikai élet kiválóságait, ahogyan ő látta, és belekóstolhatunk a jogalkotás nagy társasjátékába is. A beszélgetés kezdetén Sárközy professzor röviden bemutatta könyvét, amiről sztorizgattunk együtt is egy kicsit, majd következett a kérdések és válaszok ideje., ahol természetesen előkerültek a jelen jogalkotásának gyakorta vitatható kérdései is. Hisz szép dolog az emlékezés, meg nagyon tanulságos is, de a napjaink történései mindannyiunk bőrére mennek. Érthető, hogy a hallgatóságot inkább ez foglalkoztatta. A professzor úr, aki leginkább tanárember, de a politika füstje is meg-megcsapta, középutas elveket vall, és igyekezett komplexitásában szemlélni az elmúlt majd két év törvényhozási gyakorlatát. Bemutatta nekünk a szerinte jó lépéseket, de közben felhívta túlkapásokra és egyes intézkedésekben rejlő veszélyekre is a hallgatóság figyelmét. A közönség ezt igen vegyes érzelmekkel fogadta, hisz akiket bizonyos törvényi változások hátrányosan érintettek, nehezen tudták ezek szükségességét belátni. Mindenestre elhangzott, hogy a kormány néha erősebben rángatja a megengedettnél az alvó oroszlán bajuszkáját ( értsd EU) és emiatt számíthatunk bizonyos paragrafusok esetén finomításra, változtatásra saját jól felfogott érdekünkben. Az nem derült ki, hogy ezeket vajon miért nem saját magunktól tettük... Sárközy professzor szerint szükség volt változtatásokra, hogy létrejöhessen egy működő állam, miközben a demokrácia pajzsán repedések támadtak és a fülkében sem lehet forradalmat csinálni, míg egyebet bátran. A beszélgetés baráti hangulatban zajlott és Sárközy professzor a végén és közben is hozzátette, hogy az egyes kérdéseknél, problémáknál saját véleményét osztotta meg velünk. Tíz órakor véget ért az este és többek szerint ott volt közöttünk: „Végre egy higgadt, tárgyilagos, imponáló európai..” .
A francia elnök távoli rokona, Nagybocsai Bocsai Sárközy Tamás Ottó Gyula József néven született 1940-ben. Neves mérnök édesapja, aki 1954-ben még Kossuth-díjat is kapott, a kitelepítéstől sikeresen megmenthette apósát, akit még a 10-es években a Ritz konszern küldött Budapestre. Így nem véletlen, hogy Tamás gyerekkorában a Ritz, az Astoria és a Nemzeti Szállodában lakott... Polgári származású és habitusú édesapjáról halála után a Betonútépítőnél szocialista brigádot is elneveztek...
Az eMeRTon-díjas Szentmártony Imre 1965-ben született. A zenével a trombitán keresztül ismerkedett meg, majd 18 évesen váltott szaxofonra, s azóta is ez a kedvenc hangszere, de mellette megtanult pánsípon is játszani. Ahogy hivatalos honlapján (

Nehéz megtippelni, ki lesz az ellenzék vezetője a következő választásokon, mert az is kérdés, hogy lesznek-e demokratikus választások Magyarországon. Vagyis nehéz megmondani, ki lesz alkalmas, hogy leváltsa a jelenlegi kormányfőt: lehet, hogy egy néptribun tudja egyesíteni a baloldalt, lehet, hogy egy ravasz pártpolitikus békíti majd össze az ellenzéki pártokat" - mondta Bajnai Gordon a Polvax rendezvényén. Hozzátette, hogy neki nincsenek ilyen tervei. A volt miniszterelnök kijelentette, nem akar árnyékkormányt alakítani, de segítené terveivel a következő kormányt. Bajnai Gordon arról, hogy az EU kedden három eljárást indított Magyarország ellen, azt mondta, "mintha kívülről akarnák felhívni az érdekeinkre a figyelmet". Saját szerepvállalásáról pedig azt mondta: "nehéz eldönteni, visszamegy-e az ember a politika világba, de ez a szakasz nálam lezárult, nincs ambícióm arra, hogy politikai mozgalmat vezessek, vagy miniszterelnökségre törjek". Hozzátette, hogy ha nem lesz a következő voksoláskor "egy domináns ellenzéki párt, akkor az ellenzéknek egy listán kell indulnia, és közös jelöltet kell találni kormányfőnek". Bajnai hangsúlyozta többször is, hogy "azt kell támogatni, aki alkalmas lesz, és nem szabad az egyéni vágyakat előtérbe helyezni, mert aki ezt teszi, az ellensége a változásoknak". (