Március 27-én kivételesen nem zenei előműsor volt, hanem a színházi világnap alkalmából a 100 éve született és 25 éve elhunyt Alfonsóra emlékeztünk. Először három klasszikus Alfonsó paródiát láthattunk (köztük a híres Ványadt bácsit), majd fia, Markos György beszélt a XX. század egyik legjobb magyar humoristájáról. Hangsúlyozta, hogy személyes életében is meghatározó volt édesapja példamutató személyisége, s a humor mellett is szigorúan fegyelmezett szakmai élete. Bár nem előadóestre jött, nem tudta megállni, hogy a számos anekdota mellett ne idézze fel édesapjával együtt dolgozó neves színészek hangját.
Ezután jött az érdekes beszélgetés Békesi László volt pénzügyminiszterrel, akitől főleg Farkas Zoltán moderátor és kevésbé a közönség kérdezett. Állandó tudósítónk, Szolcsánszky Szilvi így írt blogjában az estről:
Békesi László úgy kezdte a beszélgetést, hogy nagyon jó az est dramaturgiája, hisz először nevetünk, utána meg erre sok okunk nem lesz. Tényleg tökéletes volt a felépítés, mert miután jókat vihogtunk Alfonsón és a Markoson, jött feketeleves... Békesi a Poltáron, mint gazdasági elemző szakember, mint előadó remekül szerepelt: érthető volt, logikus és még nagyon szellemes is. Mondandójának az volt a lényege, hogy a kormány akkor lehet józanul eredményes, ha teljes hátraarcot csinál, eldobja bebetonozottnak szánt elképzeléseit, megegyezik az EU-val és az IMF-fel. Lehet az időt húzni, de Európa nem teremthet precedenst, mert akkor sokan szívesen követnék a magyar utat, és jobb vele (EU), mint nélküle. Ha nem a józan eredményességre törekszik, akkor persze van más út is, de annak Békesi szerint olyan sötét és zavaros következményei lehetnek, hogy azt még ellenségeimnek sem kívánom. A más útban az is nagyon riasztó volt, hogy a lehetséges modellek Argentínában vagy Törökországban leledzenek. Ahogy hallottuk az argentin modell olyannyira szerencsés volt, hogy vagy kétezer ember lelte az utcákon a halálát, eltűntek a magánvagyonok, pörgött az infláció, az egekbe szökött a munkanélküliség. A görögök pedig, az EU tagjaként, az adósság elengedésért igen nagy árat fizettek, hiszen a nyugdíjak és a bérek 30%-kal csökkentek, 150.000 alkalmazottat bocsátottak el és a munkanélküliség a 10-ről 30 százalékra nőtt, és még nincs vége.
Felevenítettük együtt a különböző Eu-s határidőket, amikre hiteles produkciókkal kéne az arra illetékeseknek megjelenniük, és ha minden klappol, akkor szeptember elején születhet egy megállapodás, feltéve, ha minden simán megy, feltéve, ha tényleg akarjuk, feltéve, hogy a piacok elhiszik, hogy komolyak a szándékaink. Békesi szerint egy nagy politikai játszma folyik és emiatt olyan kiszámíthatatlan minden, mikor nem a józanság, hanem vakmerő taktikázás folyik, akkor semmi sem jósolható meg biztosan. Szó esett bolondokról, pártkatonákról és gazdasági szélhámosokról is. Előkerült a kettős beszéd, sőt a nyelvi hiányosságok is, mármint a fordítások terén. Még arról is beszélt, hogy a közgazdász szakma sosem volt a megoldások útjainak kiválasztásában egységes, mindenkinek megvan a maga tuti gazdasági-pénzügyi modellje, de abban a józanabbak, pártoktól függetlenül egyetértenek, hogy lehet, de nem érdemes az EU-val packázni, mert nagy árat fizethetünk érte. Részletesebben lásd:
Szolcsánszky Szilvi tudósításai:
