Szolcsánszky Szilvi írása

A héten megint megbizonyosodtam arról, hogy Mátyással együtt nem halt meg az igazság, csak gyakorta vonul illegalitásba és onnan néha-néha fellő egy jelzőpisztolyt, hogy mindenki tudja, van, él, létezik. Juszticia sem bizonytalanodik el kendője mögött…Pedig sokszor és mostanában még többször igen nehéz elhinni.

A Poltárról, vagy leánykori nevén a Polvaxról szeretnék most írni. Másképpen, azelőtt, míg találkozhatunk a két jeles vendéggel Mikulás előestéjén meg egy Gospel kórussal.

Mióta elindult újfent a Polvax, szinte mindig ott voltam, mert érdekel, mert jó. Történt közben egy két dolog, amit nem szerettem , szeretek vele kapcsolatban és a mai napig nem is értek. Sem ésszel, sem szívvel fel nem foghatom, meg nem értem, de ezt leszámítva jó hely, kellemes elfoglaltság okos, józan emberekkel együtt tölteni egy estét.

Most mégis inkább a közönségről írnék. A közönség nem túl vegyes, vannak ott nők, meg férfiak, fiatalabbak, idősebbek, utóbbiak többen. Többnyire nyitottak, értelmesek, érdeklődők.

Olyanok vagyunk, mint egy szurkolótábor. Lassan megértem, hogy a politikában miért ennyi a focihasonlat…. Van ugyanis a keménymag, ez egy népes kis csapat, kik majd mindig eljönnek, ha esik, ha fúj, ha megváltoznak a körülmények. Nekik ez nem csupán program, hanem találkahely, ahol kedves barátaikkal ismerőseikkel tölthetnek néhány jó órát. Előtte, utána dumálnak, közben meg figyelnek az előadóra. Nem hiszem, hogy nincsenek új barátaik, nem tudnak elszakadni a múlttól, egyszerűen jól érzik ebben a közegben magukat.

Vannak emberek, kik hol eljönnek, hol hosszabb időre elmaradnak, közülük egy párnál azt is tudom, látom, hogy éppen van-e munkájuk vagy éppen megőrülnek a semmittevéstől a pénztelenségtől. És, ha éppen így állnak, akkor jönnek. Kicsit panaszkodnak, de utána magukkal ragadja őket a hely szelleme és élvezik az ottlétet, a társakat, ismerősöket, hogy önmaguk lehetnek, hogy kikapcsolódhatnak a napi nyomásból és azok lehetnek, akik, amik. . ha, néhány órára csupán, megszűnik a megfelelés kényszere, nem érzi azt, hogy nincs rá szükség, hogy felesleges, hogy már nem jó semmire sem. Igen ez őrülten pocsék érzés, és hiába mondogatja, hogy nem ő nem ilyen, hogy többre való, egy idő után már ő maga sem hiszi ezt el.

Vannak alkalmi látogatók, kik a nagypolitika táján élik napjaikat, és néha bekukkantanak a való világba. Lehet, hogy barátkozni is akarnak, de inkább megmutatják, hogy akár hisszük, akár nem, ők józan, mértéktartó politikusok, és objektíven nézik a dolgokat, végzik a dolgukat. Mivel ez egy intelligens szurkolótábor senki sem tesz megjegyzést, hogy magukban mit gondolnak, az a törvények jelenlegi állása szerint még magánügy.

S a szurkolótáborban van néhány olyan szerencsés, őrülten elfoglalt rajongó is, ki, ha teheti, ha, éppen itthon van, nincs tárgyalása, s.o.s. munkája, akkor eljön, mert szeret ott lenni, s, ha tudna többször is köztünk lenne.

S vannak, akik lemorzsolódtak, vagy a kedvük fogyott el, vagy szerencsére találtak olyan munkát, ami leköti teljesen napjaikat. Remélem, jól megy nekik, de sokakat nagyon hiányolok, mert egyszerűen jó csak látni őket.

Jó, nekünk, hogy van egy ilyen hely, mert csak azt kívánom mindeninek, ki még előtte van,vagy benne éppen, hogy legyen olyan boldog és tartalmas az egyetemi léte, mint amilyen a miénk volt akkor. Ez nem csak nosztalgia, ez egy olyan kifogyhatatlan élmény-puttony, amely egy életen át elkísér, amiből mindig elő lehet kaparni a nehéz napokon is olyan örömmorzsákat, mik átsegíthetnek a jelen nehézségein is.