Június 7-én új helyszínen (!) lesz az idei félév utolsó estje méghozzá az idei év egyik legizgalmasabb könyvének, a Titkos írás I-II.-nek a szerzőjével, Szőnyei Tamással - előtte pedig a tehetséges fiatal Kinczel Trió koncertjét élvezhetitek. Elnézést a hosszú hallgatásért, de sajnos két nagyobb kudarc is ért minket: egyrészt nem jött össze a tervezett beszélgetés a demokratikus ellenzék: az MSzP, a DK és az LMP összefogásának lehetőségéről. Az "olajfa kizöldülésének" esélyeiről tervezett estre az előző két párt elnöke már el is fogadta a meghívást, de egyikük párizsi útja miatt végül mégsem jött össze, viszont ősszel feltétlenül megrendezzük. Reménykedünk, hogy addig a harmadik párt elzárkózása is megszűnik, és összejön a beszélgetés... Másrészt megígérte, hogy június 7-én eljön hozzánk Ausztria legismertebb Kelet-Európa szakértője, Paul Lendvai - de teljesen érthetetlen okokból - jezsuita házigazdáink azt mondták: "nagyon megosztó és sokakat sértő személye" miatt nem engedik meg, hogy náluk tartsuk meg az estet. Amikor jeleztem nekik, hogy ha ez igaz lenne, az Európa-hírű újságíró nem kerülhetett volna olyan magas pozícióba, nem tudták / akarták a döntést részletesebben megindokolni... Nem volt könnyű új helyszínt találni, mert sajnos sokhelyütt nem mernek közéleti-politikai kérdéseket feszegető klubnak helyet biztosítani... Végül egy őszre halasztott program egyik vendége, Iványi Gábor fogadott be minket Wesley János Főiskolájának (1085 Dankó u. 11.) termébe... Lendvai úr viszont váratlanul közölte, a jezsuiták döntése miatt a jövőben nem vállal ilyen találkozót Magyarországon.

Végül is június 7-én vendégünk Szőnyei Tamás újságíró, akinek nemrég jelent meg érdekes könyve: Titkos írás - Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet, 1956-1990 című kétkötetes, hiánypótló munkája. 1956 után a hatalom igyekezett a legmesszebb menő ellenőrzést gyakorolni az irodalmi élet fölött. Intézményes szinten (az írószövetségben, újságok, folyóiratok, könyvkiadók szerkesztőségeiben, kutatóintézetekben, egyetemi tanszékeken, rádióban, televízióban) és a magánszférában (baráti körökben, kávéházi asztaltársaságokban) egyaránt, sőt az emigránsok között is. Az állambiztonsági szolgálat évtizedeken át nagy erőkkel dolgozott az intézkedéseket megalapozó információk megszerzésén. Szőnyei Tamásnak a dokumentumokat feltáró kutatása eredményeként most megnyíltak az 1956 utáni magyar irodalomtörténet eddig jószerivel olvasatlan lapjai. Szőnyei fél évtized alatt rágta át magát az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető irathalmon: a háttéranyagokat egyesítő "A"; a beszervezési; az ezeket mindenkor megelőző kutató; az ügynökök jelentéseit egybefűző munka-; valamint az ügyekről, illetve a megfigyelendő csoportokról, intézményekről felfektetett objektumdossziékon. Az irodalomtörténeti és történészi szakmát is kitanuló kutató a negyedszáznál több nagyfejezeten belül több mint kétszáz, máig emlékezetes vagy éppenséggel elfeledett irodalmi skandalum belügyi háttértörténetét is feltárta, kezdve az 1957-es, az ENSZ-nél a magyar belügyekbe való beavatkozás ellen tiltakozó aláírási akcióval, és zárva a Soros Alapítvány működésével, illetve a lakitelki találkozó manipulálásával. Szőnyei a hatalomból, a titkosszolgálat íróasztalai mögül irányító 430 állambiztonsági tisztet éppúgy néven nevezi, mint a zsarolással vagy hazafias alapon beszervezett, netán önként, kéjjel jelentő ügynököket. Pontosabban: a kötet névmutatójában 490 fedőnév szerepel, a jelenleg hatályos előírások betartásával azonban a szerző "csupán" 267-et azonosíthatott.

Szőnyei Tamás három évtizeden át dolgozott újságíróként, az utolsó húsz évet a Magyar Narancs munkatársaként. Leginkább kulturális, zenei témákkal foglalkozott. Két első könyve is ide kapcsolódik: Az új hullám évtizede (1989), Az új hullám évtizede 2 (1992), sőt bizonyos tekintetben a harmadik is: Nyilván tartottak - Titkos szolgák a magyar rock körül 1960-1990 (2005). Ez utóbbi vezetett el fenti, legfrissebb kötetéhez. Röviddel a megjelenése után zárójelbe tette újságírói énjét: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában helyezkedett el levéltárosként, és csak heti egy oldalt visz tovább a Narancsnál. Sz.T.: "Magam is többféleképpen viszonyulok hozzájuk. Alapvetően elfogadhatatlannak tartom azt, hogy embertársainkról bármely rendszerben információkat adjunk a politikai rendőrségnek. Ha viszont az elém került dokumentumokból azt látom, hogy egy megfélemlített, megzsarolt ember minden igyekezete arra irányul, hogy a szorongatott helyzetéből kievickéljen, s közben igyekszik a legkevesebbet ártani, ezt a magatartást gyökeresen másképp ítélem meg, mint azét az ugyancsak szépszámú ügynökét, akik rosszindulattal, kisebb vagy nagyobb előnyökért - például külföldi kiküldetésért, tágasabb lakásért - spicliskedtek éveken, évtizedeken át, titkos hatalmukban valósággal lubickolva."

Előműsor: Kinczel Trió

A fiatal friss formáció bátran kalandozik a mainstream jazz határmezsgyéjén. Bár a jazzirodalom klasszikusai is helyet kapnak koncertjükön, elsősorban mégis a zongorista Kinczel Dániel alkotói világába nyerhetünk betekintést, melynek egyes gyökerei a bebop-on túlra nyúlnak, míg mások akár az imresszionizmusig is elérnek. A formák és stílusjegyek azonban csak eszközök egy fennköltebb, spirituális tartalom megragadásához, ami csak a kiváló zenésztársak együttműködésével sikerülhet. György Attila a feltörekvő jazz-bőgős generáció tagjaként számos formációban tett tanúbizonyságot művészi rátermettségéről, csakúgy mint Paizs Attila, aki vitathatatlan szakmai kvalitása mellett rendkívül érzékeny soundjáról és formaérzékeny dobolásáról ismerhető meg.

Tehát szeretettel várunk minden érdeklődőt június 7-én, csütörtökön 18,45-kor a Dankó u. 11-ben, a Wesley János Lelkészképző Főiskola termében. (A Baross utcán a Nagykörúton túl, a Kálvária tér és a Mátyás tér között...)

Továbbra is várom véleményeteket, javaslataitokat:
235-0317 - illetve: mail@polvax.hu

Üdvözlettel:
Szentirmay László (Irma)