Fotó: Váradi Tamás

Október 31-én, szerdán este 19,00-kor az új helyszínen (!), a Wesley János Főiskolán lesz az őszi félév második estje, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb nyelvművészével, a közéleti kérdésekben is markánsan megnyilvánuló Parti Nagy Lajossal.

Ahogy régen hátulról, a sportnál kezdtük el olvasni a napilapot, az Élet és Irodalom olvasói közül is sokan meghatározott helyen: a Páratlan oldalnál kezdik el...

Az utóbbi másfél évben ezen belül is biztos többen olvassák elsőként Parti Nagy Lajos gyöngyszemét a MAGYAR MESÉK aktuális darabját.

Pl.: MAGYAR MESÉK (2012 Október 3.)

A 2011. áprilisában kezdődött sorozat első 53 írása tavasszal meg is jelent a Magvető Kiadónál Fülkefor és vidéke címen. (A könyvet - s az író más műveit - most kedvezményesen megvásárolhatjátok a helyszínen, s persze dedikáltathatjátok is!)

Bevezetésképp Parti Nagy Lajos felolvas néhány mesét, majd Szénási Sándor újságíró közreműködésével beszélgetünk az íróval az irodalmi, művészeti, és tágabban a társadalmi közélet helyzetéről.

Ami a tervezett beszélgetéseket illeti, november 20-án vendégünk lesz Balázs Péter professzor, volt külügyminiszter (sajnos Martonyi János mégsem vállalta az izgalmasnak ígérkező beszélgetést), illetve feltételes időpontot kaptunk december 5-re Várszegi Asztrik főapáttól, aki házigazdánkkal, Iványi Gábor rektorral együtt lenne a vendégünk.

Szóval akkor találkozunk október 31-én, szerdán 18,45-kor a VIII. kerületi Dankó u. 11-ben, a Wesley János Lelkészképző Főiskola dísztermében. (Többen kérdezték: a Baross utcán a Nagykörúton túl, a Kálvária tér és a Mátyás tér között van a Dankó utca... Lásd: --> térkép jobbra )

A kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb nyelvművésze, emblematikus alakja. "Posztmodern költőkirály", aki költőként, próza- és drámaíróként, illetve műfordítóként is meghatározó helyet foglal el napjaink magyar irodalmában. 1953-ban született Szekszárdon. A pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett magyar-történelem szakos oklevelet. Pécsett a megyei könyvtár munkatársa, 1979-től 1986-ig a Jelenkor folyóirat szerkesztője. Költőként kezdte pályáját, 1982-ben jelent meg első könyve, az Angyalstop, 1986-ban a Csuklógyakorlat. A nyelvi játékok és a nyelvi humor iránti fogékonysága az 1990-es Szódalovaglás című kötetében teljesedett ki. 1990-ben a Jelenkor kisregényét Sárbogárdi Jolán álnéven: A test angyala címmel közölte, s ebből született az azóta híressé vált Ibusár című dráma. Tárcanovelláiból állt össze a Se dobok, se trombiták (1993) című kötet, illetve az újraírt változatokból A hullámzó Balaton (1994) elbeszéléskötet fele. Az Ibusár mellett a Mauzóleum nyelvi humorával együtt is olyan társadalmi dráma, amely a kiszolgáltatottság legmélyebb szintjeire vezeti befogadóját, az 1994-es Gézcsók Kosztolányi Dezső utolsó napjainak, illetve az utolsó szerelemnek állít emléket, míg a Sárbogárdi Jolán: A test angyala (1995) című dráma a már említett kisregény színpadra átírt változata. Itt kell megemlítenünk, hogy Parti Nagy Lajos a kilencvenes évek végétől a mai napig körülbelül húsz dráma fordítójaként is közismert, s ezek többsége inkább átírás, amely által élő, élvezhető nyelvvel látja el az egyes darabokat. Ezeknek a posztmodern fordításoknak egy jellegzetes megoldása a Tartuffe, amelynek szerzője Moliére, de írója Parti Nagy.

1986 óta szabadfoglalkozású íróként él Budapesten. Egyetlen regénye (ha a "Sárbogárdi Jolán" kisregényt nem számítjuk ide) a Hősöm tere (2000) olyan antiutópia, amely tudatosan politikai alkotásként olvastatja önmagát, s benne szélsőjobboldali galambok veszik át a hatalmat Budapesten. A Grafitnesz (2003) című, válogatott és új verseket tartalmazó verseskötet rendkívül gazdag, sokhangú lírai életművet mutat fel. A kötet fogadtatása is tükrözte Parti Nagy Lajosnak a kortárs magyar költészetben elfoglalt helyét, hiszen olyan, szinte már túlszárnyalhatatlannak ható mondatok is leíródtak a Grafitnesz kapcsán, miszerint az elmúlt és az elkövetkező évek legfontosabb verseskötetéről van szó a magyar irodalomban. Szinte minden versében a nyelv válik főszereplővé, működésének ellenőrizhetetlen elemei, a nyelvi botlások, törések, elvétések irányítják a szöveg jelentéseit. Ezek gyakran ironikus, parodikus, komikus formában jelennek meg az olvasó számára. A nyelv sterilitása, az elvont, tiszta, érinthetetlen anyag helyett a szabad, játékos, frivol, rontott jelentések válnak hangsúlyossá. A nyelvhasználati hierarchiákat áthágó, többszólamú, demokratikus költői nyelv ideája jelenik meg a kötetben.

Parti Nagy Lajosnak a kortárs magyar költészetben elfoglalt rendkívül fontos helyére utal a szerző ötvenedik születésnapjára megjelentetett Mintakéve (2004) című kötet, amelyben a szerző mesterszonettjéhez a kortárs magyar líra legjobbjai írtak szonettkoszorút. Egy évvel később, 2005-ben látott napvilágot a Parti Nagy Lajos legszebb verseit tartalmazó válogatáskötet. A fagyott kutya lába (2006) című elbeszéléskötet A hullámzó Balaton párjaként, továbbírásaként is felfogható. Itt szükséges felhívni a figyelmet a két címadó elbeszélés különös kapcsolatára is: a Pálfi György által rendezett Taxidermia (2006) című film, amely több jelentős magyarországi és külföldi díjban részesült, Parti Nagy Lajos említett két elbeszélése alapján készült. A hullámzó Balaton, A fagyott kutya lába és A vak murmutér( 2007) című elbeszéléskötetek kritikai fogadtatása azt a véleményt erősíti, amely szerint a szerző prózaíróként is a kortárs magyar irodalom élvonalába tartozik.

 Legutóbbi kötete: Fülkefor és vidéke (Magvető, 2012), az első évet, az első 53 írást tartalmazza abból a sorozatból, amit 2011 áprilisában kezdett írni az Élet és Irodalom Páratlan oldalán, Magyar mesék címmel. Ezek természetesen álmesék, a népmese bizonyos elemeit, nyelvét imitáló teherbíró kisformák, abszurdok a rögvaló abszurditásáról, hazanzák, glosszák a helyzet margójára. "Okom bőven volt rájuk, célom velük csak annyiban, hogy egy hagyományos, mégis szabad műformába ,,becsatornázzam" az írói, állampolgári közérzetemet."

Több mint 30 díj tulajdonosa, 1990: Déry Tibor-díj, 1992 - József Attila-díj, 1996 - A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja, 2005 - a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat), 2007 - Kossuth-díj és Prima-díj.

Tehát szeretettel várunk minden érdeklődőt október 31-én, szerdán 18,45-kor a Dankó u. 11-ben, a Wesley János Főiskolán.

Továbbra is várom véleményeteket, javaslataitokat.

Üdvözlettel:
Szentirmay László
(Irma)

Szolcsánszky Szilvi tudósítása

Ahol nyár elején befejeződött, ott indult el újra a Poltár őszi szemesztere, a Wesley János Lelkészképző Főiskolán. Az első vendég Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató tudományos főmunkatársa volt.

A főiskola a Nyócker sűrűjében lakozik, ahol megkezdődött egyfajta rehabilitáció, így eklektikus összevisszaságban váltják egymást a korszerű épületekkel övezett sétálóutcák, és az erősen lepusztult, nem túl bizalomgerjesztő részek, amelyek még őrzik a kerület régi, diszkrét báját.
Egy, még érintetlen utcában található a főiskola, ahova egy jelentéktelen kis kapun belépve igazi oázis bontakozik ki. Aki, épségben eljut a helyszínre, az rögtön megérzi, hogy a béke szigetére érkezett. Belül egy mediterrán udvart fognak közre az épületek, nagyon hangulatos, szerényen, de ízléssel átgondolt minden, legalább is, ami látható.
Ide érkezett az érdeklődök tisztes számú társasága és Petschnig Mária Zita, kísérője, férje Kéri László, az állandó kérdező Farkas Zoli és a kifogyhatatlan energiával tevékenykedő Irma, aki erre az estére Szirmivé alakult, de, hogy miért is, az maradjon titok.
Kis pogácsa majszolással induló esten Irma ismertette az őszi és tavaszi szemeszterre kigondolt terveket, a meghívottak lehetséges körét. Nagy ínyencségeket tartogat ez az év, ha sikerül az időpont egyeztetés és valóban leülnek majd egymás mellé az érintettek.

Petschnig Mária Zita összerakta nekünk egy rövid bevezetőben, amit részleteiben úgy nagyjából tudtunk.Mivel a hallgatóság túlnyomóan optimista személetű, akiknek mindig félig tele a pohár, így az előadás után nem követtünk el tömeges öngyilkosságot, s aki erre kísérletet tett, azt a többiek visszafogták.

A gazdasági mutatóink , hm nem túl rózsásak, csökkent a fogyasztás, ami elsősorban az arányos és igazságos adórendszer hozománya, de aki bátrabban fogyaszthatna, az is óvatos, hisz nem tudja meddig lesz munkahelye, hogy lesz –e nyugdíja, a későbbiekben elég pénze, ezért még ők is visszafognak, kuporgatnak.
A versenyszférában csökkent a fogalakoztatás, valamint megugrott a részmunkaidősök száma. Megnövekedett a közmunkások tábora, de a segélyhez képest esetleg magasabb jövedelmük nem gerjeszti a fogyasztást, legfeljebb a szolgáltatók lélegezhetnek fel, hogy csökken az adósok száma.

Fenti folyamatok miatt alakult ki az a helyzet, hogy összességében ugyan nő a foglalkoztatottak száma, ez mégsem serkenti a fogyasztást. A munkaerő piaci statisztikák nem adnak egyértelmű képet, bár egyes adatok szerint gyarapszik a foglalkoztatottak száma. Mégsem lehet minden rendben, ha a sacc/ kb statisztikák szerint 400.000 felett van a külföldön, tartósan munkát vállalók száma. Mikor nemrégiben egy kisebb színház jegytépő állást hirdetett, amelyre 500 felett volt a jelentkezők száma, akkor az ember elbizonytalanodik , hogyan is nőhet a foglalkoztatottság (Fizetés 40ezer brittó körül mozog) Úgy tűnik , hogy a statisztikákba bekerülnek eddig oda nem tartozó munkavállalási formák is, így javítva a mutatókat.
Az MNB kamatcsökkentése újabb lökést adott ahhoz, hogy elszabaduljon az infláció és az árfolyam. Az országba hatod annyi tőke áramlott be, mint amennyi kifelé ment.

A jelenlegi gazdasági helyzetünket igen markánsan jellemzi, hogy a beruházások a 2005-ben mért állapothoz képest 50%-kal csökkentek, pedig ez a hosszú távú növekedés alapja. Összehasonlításképpen, ez a mutató Lengyelországban +60%-ot mutatott (Foci Eb!), de szlovák szomszédjainknál is 30% körül mozgott. Unortodox gazdaságpolitikánkkal elkanyarodtunk az európai trendektől, de nemcsak a fejlettebb felétől, hanem már a felzárkózóktól is.
Az IMF/EU hitel is szóba került. A hallgatóság és előadónk is erősen kételkedik abban, hogy valós cél a hitel megállapodás nyélbe ütése. Ugyanis a készenléti hitellel együtt jár a szoros negyedévenkénti ellenőrzés, aminek a kormány nem nagyon örülne. Helyette elővigyázatossági hitelre hajtunk. Mondjuk azt, majd kiderül mi lesz ebből a kommunikációból.
Petschnig Mária Zita úgy látja, hogy finanszírozható az ország, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen áron. A Keletre nyitás hozománya jóval kisebb lehet hosszú távon, mint, amit az IIMF/EU megállapodás hozhatna, mert utóbbival nem csak hitelhez juthatnánk, de erősödhetne az ország bizalmi indexe, jönne a tőke, lenne beruházás stb, stb...
Szóval egyfajta zsákutcába hajtottunk be, aminek még mindig nem látjuk a végét pontosan. 

Esett szó jó dolgokról is, a hírek szerint jól fogynak az államkötvények, az nem derül ki, hogy mely rétegek vásárolják őket.

Jó hír, hogy a közgazdász társadalomban megindult egyfajta közeledés és rájöttek a megmondó emberek ( vagy azok egy része), ahogy nincs jobb és baloldali színház, csak jó vagy rossz, úgy meg lehet találni a gazdaságpolitikák között is azt az összhangot, a kompromisszumot, amely nem egyes emberek, csoportok önmegvalósítását, hanem a többség, az ország érdekeit szolgálja. A dolog mondjuk úgy, még csak gyerekcipőben jár, abból is elég apróban, de vannak már jelek. Vannak, akik olvasnak is a jelekből és van fülük is hozzá....
A kérdések és válaszok órájában szóba jött a mezőgazdaság helyzete, a kapák és a kaszák problematikája is, az új „grófok" megjelenése, a sertésállomány megcsappanása, arról is volt elmélkedés, hogy, a diplomások ágyneműt húzogatnak a határokon túl. Azért, volt, hogy nevettünk is....,

Egy Móricz idézet;
„Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni.
Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni...".